2023.10.01. vasárnap, Nagy András

Fil 4,19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.

Ezen Igevers alapján arról szeretnék néhány gondolatot mondani, hogy Isten hogyan gondoskodott és gondoskodik mindenkor az ember szükségéről.

Isten gazdag gondoskodását láthatjuk a teremtés idejében is. Mindent megteremtett, csillagokat, a földet, növény- és állatvilágot. Az embert kész körülmények közé teremtette, az Éden kertjébe, ahol semmiben nem szenvedett hiányt testi értelemben. Röviddel ezután arról olvashatunk az Igében, hogy az embernek lelki szüksége lett. Isten úgy látta, hogy az ember egyedül van, és ezt az egyedüllétét nem tudja semmi földi dolog megelégíteni. Azt mondta: nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. Ekkor vette ki Ádámból Évát és adta vissza neki feleségül. Isten tehát a testi szükségek után a lelki szükséget is megelégítette az ember számára. Istennek ilyen gondoskodó szeretete ellenére is engedetlenkedett az ember, és a sátán közbenjárásával szellemi halálba került. A sátán bukása is hasonló körülmények között történt, mint az emberé. A sátán magas rangra emelkedett a szellemvilágban, ebben az állapotában pedig felfuvalkodott és fellázadt Isten ellen.

Talán mondhatni azt is, hogy az ember nem volt megfelelő szellemi állapotban már a bűnesetet megelőzően sem, már akkor is szüksége volt Jézus Krisztusra. Ugyanis a Krisztusi indulat semmi körülmények között nem kérdőjelezi meg azt, amit Isten mond, és nem lázad Isten ellen. Emlékezhetünk, hogy a pusztában az Úr Jézus mindig emlékeztette az ördögöt, hogy mit is mond Isten pontosan az Igében, mert ahogy az Éden kertjében tette, elferdítette Isten beszédét. Az ördög hamarosan el is távozott ezért tőle, és nem kísértette tovább. Az Úr Jézusról azt is írja az Ige, hogy amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett föl. Az Úr Jézus sem nem tette azt, amit az ember, hogy megkérdőjelezze Isten beszédét, sem nem tette azt, amit a sátán, hogy a hatalom miatt felfuvalkodott volna. Az ember híjával volt ennek az indulatnak már az Éden kertjében.

Az ember számára a bűneset után kezdődött az igazi szükség Jézus Krisztusra, mert szellemileg meghalt Isten számára.

Ez a szükség ma is tart. Ha megszületik egy ember legelőször is testi szüksége lesz: a szülei etetik, itatják, gondoskodnak róla. Idővel, amikor nyílik az értelme egyre inkább igényli az odafigyelést, a lelki szeretetet, amit a szülei, környezete meg is tudnak adni a számára. Nem sok év múlva azonban, amikor kezdi megtapasztalni a bűnök terhét a lelkiismeretével, akkor olyan szüksége lesz, amit már semmi külső dolog, sem lelki, szülői szeretet nem tud már betölteni, csak Jézus Krisztus, a lelkek pásztora.

Isten az ember bukása óta nem úgy gondoskodik a külső körülményekről, mint az Éden kertjében tette, ugyanis a föld elveszítette a termő erejét, de mégis mindenkiről Ő gondoskodik. A 136. Zsoltár ezt mondja: Aki eledelt ad minden testnek. Isten a bűn miatt megengedni, hogy az ember testi-lelki szenvedésekbe kerüljön, amit arra használ fel, hogy az ember ne feledkezzen meg arról, hogy szellemi szükségében megváltóra, Jézus Krisztusra van szüksége. Az Úr Jézus azt mondta, hogy Ő a bűnösökért jött, és az ember elsősorban a testi-lelki terhek alatt ismeri be a bűnösségét.

Istennek az embert tehát meg kellett váltani a bűneiből. A kezdő Igében azt olvastuk, hogy Isten gazdagon tölti be az ember szükségét. Istennek a megváltó munkájában is ez a gazdagság látható. Péter azt írja az első levelében, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. Ebből láthatjuk, hogy az ember lelkének az ára nagyon magas volt, amit csak egy nagyon gazdag személy válthatott meg. Az Úr Jézusnak az adós szolgáról szóló példázatában is láthatjuk, hogy az ember soha nem lenne képes kifizetni az Isten felé való tartozását. Isten volt csak olyan gazdag, hogy megváltsa az egész világot, bár ezért nagyon nagy árat kellett fizetnie, az Ő fia életét. Gazdag volt Jézus Krisztus is. Azt írja az Ige, hogy Ő is lemondott a gazdagságáról, szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Isten lerontotta Jézus Krisztus által az ördög munkáját, majd az Úr Jézus dicsőségesen vonult be a mennybe: Ef 4, 8 Ez okáért mondja az [Írás]: Fölmenvén a magasságba, foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. Így gondoskodott Isten tehát az ember legfőbb szükségéről, a megváltásról az Ő gazdagságából dicsőségesen.

A felolvasott Igében azonban már elsősorban arról olvastunk, hogy Isten az Ő gyermekeinek a mindennapi szükségét tölti be dicsőségesen az Ő gazdagsága szerint. Isten ad táplálékot a hívő embernek, tejnek italát vagy éppen kemény eledelt a szellemi állapota szerint az Ő Igéje által. Ő ad növekedést is a szellemi életben, és mindent, amire a hívő embernek szüksége van a kegyes életre, ahogy az Ige írja. Ezt az Igeverset azonban kifejezetten úgy látom, hogy Isten a hívő ember testi és lelki nehézségei között fogja megdicsőíteni magát, szellemi módon fogja azokat betölteni.

Ott van például Anna az Ószövetség idejéből, aki Sámuel anyja lett. Anna a gyermektelenség fájdalmában volt. Olyan fájdalom volt ez a számára, hogy az egész életét betöltötte. Azt olvassuk az Igében, hogy egyik nap a templomból úgy ment haza, hogy már nem volt szomorú az arca. Isten volt, aki felszabadította őt a lelki teher alól, és azt gondolom, hogyha nem született volna is gyermeke később, akkor sem lett volna többé szomorú.

Másik ószövetségi példa lehet Sidrák, Misák és Abednégó esete, akik Babilonban a tűzhalál küszöbén voltak, testi, lelki szorosságban. Azt mondták, hogyha az Úr nem is őrizné meg őket, akkor is kitartanak mellette. Az ő esetükben megmaradt az életük, de olvashatunk pl. a zsidókhoz írt levélben olyan hívőkről, akiket kivégeztek a hitükért, de a kereszténység történetéből is sok ilyen eset ismert (Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ).

Az Újszövetségből szép példa Pál apostol példája, aki tövist kapott a testébe, a sátán angyala hogy gyötörje őt, hogy fel ne fuvalkodjon a kijelentések nagysága miatt. Pál imádkozott azért, hogy az Úr elvegye ezt a tövist, de Ő azt mondta neki: elég neked az én kegyelmem, mert az Én erőm erőtlenség által végeztetik el. Pál megtapasztalta azt, hogy bár Isten nem szabadítja meg a betegségéből, mindenre van ereje Jézus Krisztusban.

Az látható ezekből a példákból, hogy Isten a hívő ember testi- lelki szükségeit elsősorban szellemi értelemben akarja betölteni. Isten betöltheti ezeket földi módon is. Meggyógyíthat betegségből, elvehet terheket, adhat gyermeket vagy férjet, feleséget, de igazán abban dicsőíti meg magát, ha a testi- lelki szükségek közepette tudja az Ő gyermekei életét megelégíteni.

Pál hasonlóról ír, amikor ezt mondja a korintusi levélben: Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Sokszor a hívő ember azért imádkozik, hogy Isten szüntessen meg, vegyen el valamilyen terhet, de helyesebb inkább azért imádkozni, hogy az Úr tudná magát megdicsőíteni a nehézségeink közepette.

Legyen hálás a szívünk Istennek azért, mert Jézus Krisztus által dicsőségesen megszabadított bennünket a halálból, a bűn hatalmából és tapasztalnánk meg azt az életünkben, hogy Jézus Krisztusban dicsőségesen betölti minden szükségünket az Ő gazdagsága szerint.